A hiú dicsőségvágy ott üti fel a fejét, ahol küzdelem és siker van. A hiú dicsőségvágy fellelkesedik és megtámadja a harcolókat. A jóban elért sikerekkel támadja őket.

Pio atya levele lelkivezetőjéhez (141.levél)


J.M.J.D.F.C.
.
Forrón szeretett Atyám!
.
A mi Urunk legyen mindig Önnel!
.
Nagyon későn válaszolok utolsó levelére. Azt kérdezte, hogy mit tudok mondani a két lélekkel kapcsolatban. Többször Urunknak ajánlottam az ügyet. Most úgy tűnik nekem, azt akarja, hogy a hiú dicsőségvágyról írjak, hogy megelőzhessük ezt a rettenetes ellenséget.
.
A hiú dicsőségvágy az Úrnak szentelt lelkek ellensége. Ők ugyanis véglegesen elhatározták, hogy lelki életet élnek. Azt mondhatjuk, hogy a tökéletességre törekvők rákfenéje. Szokták mondani az életszentség molyának is: megrágja. Hogy a hiú dicsőségvágy milyen ellensége a lelki tökéletességnek, Urunk akkor mutatta meg, amikor az apostolok dicsekedtek, hogy még az ördögök is engedelmeskedtek nekik: „Mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyben.” (Luk.10,20)
.
Hogy még a gyökerét is kitépje ennek a bűnnek és megszüntesse szomorú következményét a lélekben, szinte megijeszti őket, amikor Lucifer példáját idézi nekik: a legmagasabb helyről bukott le, pedig a legértékesebb és legnagyobb ajándékot kapta Istentől. Elvesztette az ajándékokat, mert önmagának tetszelgett…..engedett a hiú dicsőségvágynak: „Láttam a sátánt, mint villám bukott le az égből.” (LUK. 10,18)

Ettől a bűntől annál jobban kell félnünk, mert nincs ellentétes erénye, hogy azzal kiirthassuk. Valóban minden hibának, bűnnek megvan a maga gyógyszere, az ellentétes erénye, amellyel kiirthatjuk. A haragot a szelídséggel törhetjük le, az irigységet a szeretettel, a gőgöt az alázatossággal, és még tovább sorolhatnánk. Csak egyedül a hiú dicsőségvágy áll magában ellentétes erény nélkül, amely csökkenthetné, kiirthatná. Beleszövődik a legszentebb cselekedeteinkbe, sőt még az alázatosságba is, úgyhogy a legtöbbször csak akkor figyelünk fel rá, amikor már fogásra vetette ki a hálóját. Tovább»