"Egy francia pap meséli: - Felszentelésem után nem sokkal San Giovanni Rotondóba mentem. Kértem Padre Piót, "fogadjon el engem" mint "lelki fiát".

"Jól van - mondta -, de ne hozz rám szégyent". Röviddel ezután gyónásom alkalmával elmondtam neki, hogy néha, munkámba temetkezve el szoktam felejtkezni a breviáriumról. Az egész felelet az volt, hogy Padre Pio kétszer arcul ütött: jobbról és balról. "Ez majd megtanít arra, hogy ne felejtsd el a lényegest. Hát nem érted, hogy ha elhanyagolod Zsolozsmádat, az Egyházat lopod meg?" Sohasem fogom elfelejteni ezt a leckét, mondta J. atya. Gondolja csak el! Ez valóban fájt nekem; de neki? Átlyukasztott kezeivel? Amelyeket nem lehetett érinteni anélkül, hogy kegyetlen fájdalmakat ne okozzon!"

(Maria Winowska: Padre Pio igazi arca)