Szintén egy történet, amely Pio atya különleges személyiségéről és „csodás” képességeiről tanúskodik:

 



Egy nap a sekrestyében összegyűlt férfiak csodálkozva vették észre, hogy Pio atya, miközben a gyónásokat hallgatta, tekintetével folyamatosan egyiküket fürkészte. Különös érdeklődésének tárgya egy nemrég érkezett idegen volt, aki szemmel láthatóan rosszul viselte ezt a kitüntetett figyelmet. Igyekezett elrejtőzni Pio atya tekintete elől, állandóan helyet változtatott, megpróbált elbújni a sarkokban, a többiek háta mögött, vagy az árnyékban. Minden hiába. Pio atya kérlelhetetlen tekintete mindenhol utolérte. Végül az atya intett neki, hogy jöjjön oda hozzá. Ő nem hitt a szemének.
„De hiszen még sohasem látott engem!” – morogta a mellette álló férfinak.

„Az nem számít. Magát hívja. Menjen oda.”

„Atyám” – mondta neki Pio atya halkan –, ha azt akarja, hogy meghallgassam a gyónását, öltse magára a ruháját.”

„Nem szükséges – mondta a másik –, már tudom, mit kell tennem.”

És azzal távozott.

A szóban forgó férfi egy civil ruhás dominikánus szerzetes volt, aki azért jött, hogy „bizonyosságot szerezzen” a Pio atyával kapcsolatos eseményekről.


*     *     *